Az építőiparban dolgozó szakik, a hölgyek szemében.

A múltkori fütyürészős gondolatsor után, gondoltam egy kicsit más szemszögből vizsgáljuk meg ezt a kérdést.

Nagyon sokan kommenteltetek az íráshoz jót-rosszat. Azt hiszem volt, akit sértett az írás, de csak azt akinél amúgy is úgy gondolom valamilyen szintű probléma volt vagy gondolkozásban, vagy önismeretben. Vagy esetleg brahiból gondolta, ezzel felnéznek rá.

A másik fele érezte miről van szó, nem egy istentől való gondolkozás a gondolatmenet váltása, hiszen ezzel csak emelhetjük a szakma hírnevét, akár csak azzal, hogy visszahívjuk a megrendelőket, vagy kamu indokkal nem rázzuk le őket. Szerintem itt is egyszerű a megoldás, ha nincs kedvünk vagy időnk egy munkába beleállni, érdemes azt kommunikálni a megrendelő felé.

Na de lássuk milyen válaszok születtek:

-Minden nő értékeli azt, ha a férfinek valamilyen szinten barkács keze is van. Akinek az átlagnál jobb az vagy kiemelt alkalmazott vagy éppen saját vállalkozását építi ebben a profilban. A probléma a magukra igénytelen szakikkal van, akik rossz fényt vetnek azokra, akik ezt magasabb színvonalon űzik. Tehát mindenképp imponáló és ha társul mellé intelligencia, humor és stílus akkor szinte egy főnyereményről is beszélhetünk.

-Én csodálom, hogy milyen jó/használható/szép dolgokat tudnak létrehozni a “semmiből”. Próbálok én is hasonlóan hasznos lenni

-A pláza cicák meg vetéssel. pl a Mamutban dolgoztunk be ültünk ebédelni sokan csúnyán néztek mert munkásruhában voltunk. Mondtam a fiamnak ne törődj velük a bakancs, ami rajtunk van többe kerül, mint az egész ruhatáruk. És annyit keresünk 2 nap alatt, mint a nagy részük egy hónapban. De szerencsére az ügyfeleink nagy része szeret minket.

-Az overál, lehet szexi vagy nyáron a bakancs rövidnadrággal.

-Nekem azt mondta anno a párom, hogy kimondottan azért szeretett belém, mert férfias munkát végzek! Akkor még, mint burkoló alkalmazott voltam. Azóta eltelt 10 év, abból 7 éve vállalkozom, összehoztam egy saját lakást, autókat, vagyont. Pont pár hónapja mondta, hogy nem bánta meg. És hogy el se tudná képzelni az életét egy Öltönyös fontoskodó akta kukaccal,

-Nálam mindenki tiszta lappal indul. Első körben nyilván a megjelenésből, majd a beszédéből alakítom ki a véleményem. Meg hogy egyáltalán rám néz-e, miközben hozzám beszél. Aztán meg a munkájából, mert végül is ez a névjegye. Az vagy jó, vagy nem. Regényt írhat köré, attól nem lesz más. Végül abból, hogy mit hagy maga után. Munkán kívül nem tekintek rájuk másképp, csak mert munkásruhában vannak. Nem a ruha teszi… Az viszont zavar, ha koszos ruhában leül valaki oda, ahova más a tiszta ruhájában fog, mert neki meg tán az a munkaruhája. Ezt tiszteletlenségnek tartom, sok-sok mínusz ponttal! Akkor is, ha milliókat keres…

-Lakberendező vagyok. Még soha senkit nem néztem le azért, mert építőipari szakmunkás. Szeretem, ha mindenki ismeri a saját szakmáját, folyamatosan tanul, odafigyel, igényes és képes a probléma megoldására. Nekem fontos, hogy képesek legyünk együtt dolgozni. Nekem az ügyfél megelégedettsége a legfontosabb. Ehhez kell az, hogy a szakember adja a saját tudását. A másik fele: egy férfiben sosem azt nézem, hogy mi a munkája. Ha valaki tisztességes, szavahihető, az életvitelére igényes, mindegy, hogy kőműves, villanyszerelő, vagy asztalos.

-Én nagyon szeretem nézni, amikor valaki gyakorlott mozdulatokkal, hozzáértően dolgozik, és létrehoz valami megbízható szép tárgyat, felületet, épületet…az ilyen embereket mindig csodáltam. Szerintem az építőipari munka kifejezetten szexi.

-Festéküzletem van. Megtanultam évek alatt kivel milyen hangon lehet beszélni. 27 év alatt nagyon kevés kellemetlen szituációm volt.

Amint látjátok, sok hölgynek van pozitív tapasztalata szakemberekkel, és nem ítélkeznek elsőre.

Érdemes ezt megtartani és a beszólogatások helyett, egy kedves szót, vagy virágot adni a kiszemelt hölgynek. Valószínű többre jutunk így.

Az pedig, hogy nem vagyunk mindenkinek a zsánerei, na bumm, lehet te is így vagy ezzel.

A cikkhez amúgy egy hölgy szakember adta az ötletet Virág, akinek a párja szintén szakember.

Akárcsak az én édesapám, aki autószerelő volt anno, ami régen nem a legtisztább munkák egyike volt.