T–3Design – A kezdetektől…

 

A ’80-as évek vége felé volt egy aránylag kényelmes és sok szabadidőt engedő állásom. Hosszabb ideig már akkoriban sem tudtam tétlenkedni, – no meg némi plusz pénz is mindig jól jön –, egy kőművesmester barátomhoz csatlakoztam segédnek. Abszolút az alapoknál kezdtem az építőipari pályafutásomat: „Ez a cement, ez a sóder, ez meg a betonkeverő”. S rögtön mindent a gyakorlatban, élesben tanulhattam meg. Már ott lenyűgözött, hogy munkánk által élettelen anyagokból létre hozunk valamit, építünk, alkotunk. Jó volt látni a megrendelőt, amint kikerekedett szemmel nézi az aznapi munkánk eredményét: „Jé, lett plafonom”.

… Kb. egyévnyi lapátolás, malter keverés, betonvas hajlítgatás és tégla pakolászás után jött a fordulat: az éppen aktuális munkaterületünkre felvonult egy gipszkartonos és épületszobrász csapat, melynek véletlenül tagja volt egy régen látott gyermekkori barátom-szomszédom. Rövid beszélgetés után rájöttem, hogy nekem ez a szakma kell, s egy hét múlva márt bent ültem egy – amúgy semmit nem érő – tanfolyamon. Annyi volt a haszon belőle, hogy mertem jelentkezni egy céghez kezdő gipszkartonosnak. 1988-at írtunk, s onnantól robbanásszerűen indult ez a szakág a mindent meghódító útjára. Ma már el sem tudunk képzelni olyan építőipari kivitelezést, amelyben nem szerepel a szárazépítészet.

Eleinte túlnyomó részt kizárólag funkcionális szerepet kapott a szakma, leginkább „közületi” megrendelők voltak: irodaházak, üzlethelységek, szállodák, kórházak, plázák. Hektárokat építettünk be válaszfalból és álmennyezetből. Később, ahogy egyre több dolog jött át „Nyugatról”, s egyre képzettebbek és gyakorlottabbak lettek a szerelők, beindult a rendszer díszítőelemek építésére szolgáló felhasználása. Talán ez nyitott utat a magán megrendelők lakásaiba és családi házaiba, új korszakot nyitva az építkezőknek, a belsőépítész tervezőknek, és a kivitelezőknek is.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ebben a robbanásszerűen fejlődő időszakban dolgozhattam neves cégek alkalmazásában nagyberuházások sokaságán, s később kisebb cégnél a magánmegrendelőknek készített igényesebb, egyedi, szakmai kihívásokkal teli projekteken. Ha így visszatekintek, kiemelném a ’98-99-ben épült Westend City Center munkálatait, ahol is maga a „ház”, és a benne lévő iroda-blokkok egy igazi nagyberuházás, ugyanakkor a bérlők üzleteinek belsőtér kialakítása és díszítése már jórészt designer munka volt. Vonatkozik ez természetesen a többi méretes plázára is, melyből kijutott bőven a pályafutásom során.

Úgy tűnik tehát, hogy ma már szinte minden projekt típusnál jelentős szerepet kap a szárazépítészet. A design kialakítások elterjedésükkel egyre több munkát adnak a belsőépítészeknek, a látványtervezőknek, és ez szép lassan szakágakra bontja magát a gipszkarton szerelő szakmát is. A magam részéről például már jórészt a design kivitelezésekre hajlok, ahol kibontakozhat a fantázia, értelmet nyer a tér, az arány, és egyensúly érzék, és a Megrendelőnek is több élményt ad, mint egy egyszerű válaszfal építés.

Ezzel érkeztünk napjainkhoz, amikor is gyakorlott kivitelezőként az iskolapadba és a számítógép elé ültem, és elkezdtem saját 3D–s terveket készíteni, mivel a mai világban már nem elegendő, ha megpróbálom a Megrendelőnek elmutogatni, vagy szabadkézi skiccekkel szemléltetni, hogy miképp fog kinézni a nappalija. Mára, az évtizedek alatt összegyűlt összetett tudás birtokában egy kézből tudom nyújtani a tanácsadást, a tervezést, és a kivitelezést. Ezzel így együtt, de akár külön-külön is, elsősorban Budapest és környékén állok az érdeklődők rendelkezésére.

Hamarosan folytatom külföldi kalandokkal, képes beszámolókkal és szakmai-szakági riportokkal.

Takács Gyula Róbert –  t-3Design