Bejegyzés

Szakemberek gyerekkori elhívása

Mindenkinek van egy elhívás élménye gyerekkorában. Van, aki katona akar lenni más orvos, harmadik híres focista. De van olyan is, aki valamilyen szakembereként szeretne segíteni a megrendelőknek.

Erről a kérdésről beszélgettünk nemrég a szakemberekkel, és ezek a válaszok érkeztek:

-Anyukám elég nagy igényű volt gyerekkoromban, és apukám 2 házat is teljesen átalakított miatta. A második építkezés után már gyerekként is elég sok tapasztalatom volt a kőműves szakmában, majd úgy gondoltam ezt kicsit tovább fejlesztem és így lettem burkoló. Nagyon imádom azóta is a szakmám és ezt leginkább apukámnak köszönhetem.

-Sok műhó ingatlanos után találkoztam, egy tökös problémamegoldóval és azt mondtam, ha egyszer végre ingatlanos leszek, olyan leszek, mint ő…. Mondjuk nő vagyok, meg az ügyfeleket kellene megkérdezni, de közben ingatlanos lettem és elég jól sikerült a pályaorientáció.

-Már az általános iskolában kiderült a műszaki irányultságom, nem régen elevenítettük fel a szüleimmel, hogy mindez egy dió rajzból derült ki számukra, de a technika tanárom is arra ösztönzött, hogy műszaki irányba menjek. Én sokáig “boltos” akartam lenni, a kettő ötvözeteként találtam meg a helyem az ingatlanszektorban. Örök szerelem

-14 éves koromba döntöttem el, hogy asztalos leszek. Elmentem inasnak 3 évet tanultam a Mesternél.

-Faterom is parkettás burkoló, én is az lettem.

-13 éves voltam, mikor 2 ember 2 nap alatt meg csinálta a fürdő szobánkat 3200 forintért. apám egy havi keresetét vitték el 2 nap munkáért! hogy anyaggal vagy Nélküle, nem tudom! 1973-ban volt ez! víz-gáz szerelő lettem! nem bántam meg! IMÁDOM a szakmám!

-Nekem is családi örökség. Én magamtól autószerelő, idegen légiós, kőműves, szakács lettem volna. De nem bántam meg, a többi dologban nem lettem volna jó.

-Édes apám Ács volt 17 évesen én is ácsnak tanultam kb. 20 évig aztán váltottam Nyílászárós és Árnyékolástechnikára nem bántam meg szeretem a munkámat.

-13 évesen egy barátommal a nyári szünetben elmentünk egy kőműves mellé segédmunkásnak, akkor döntöttem el, hogy kőműves leszek, azóta se bántam meg.

-Általános 2. osztályában kezdtem barátkozni a matekkal. Ott volt előttem a rácsos füzet és csak néztem, hogy mit kezdjek vele. Rajzolgattam merőleges vonalakat, házakat, kivágtam, összeragasztottam. Készítettem hozzá papír bútorokat. Kaptam Lakáskultúra magazinokat. Mindenhova vittem az összest, hátha szükségem lesz rá. Igen. 7 éves korom óta ez érdekel. Így ma sem teher.

-Én gyerek koromba Szeretem mászni …így Veszélyes fa vágó lettem Tetőfedő meg minden Hasonló…

-Gyerekkoromban én csak jól akartam érezni magam, nem igazán akaródzott pályát választani. Édesapám megtette helyettem. Köze sincs az építőiparhoz, grafikus lettem. Majd húszon évnyi grafikuskodás után már nem szerettem csinálni, váltani akartam. A burkolás pont megfelelő választásnak tűnt Nehéz, de nem bántam meg.

-Gyerekként minden akartam lenni, csak munkásember nem…  Aztán az élet úgy hozta, hogy ácsok mellett segédkeztem, amikor is láttam hogy jött két bádogos, tiszta ruhában, semmi komoly fizikai munkát nem csináltak és pont lent voltam a konténernél üríteni a vágott cserepeket amikor az akkori főnököm odaadta a pénzüket, pontosan nem láttam az összeget, de kb. két heti béremet kapták azért a pár óráért… Akkor határoztam el, hogy én is bádogos leszek… 2010-ben sikerült kijutnom Norvégiába többedmagammal, ma is ismert kiváló szakemberekkel dolgozhattam együtt, tetszett, hogy a tudásuk által mennyire megbecsülik őket, így én is gőzerővel nekiálltam tanulni a szakmát, bejártam fél Európát, hogy minél több tapasztalatra tehessek szert a gyakorlatban és mellette az elméletet is minden nap tanultam.. mára megtanultam 3 nyelvet, jelenleg a szakmámban ismert lettem a munkáim által országszerte és a közösségi média által majdnem világszerte ismerik a nevem, azt hiszem elértem, amit egy szakmában az ember el tud érni…

Amint látjuk valaki beleszületett, örökölte a mesterséget. Mást egy szép munka, egy Mester nyűgözött le és választotta hivatásának a szakmát. Volt, akit egy véletlen életfordulat vitt rá, hogy szakmát változtasson.

Minden helyzet tehát más és más, aki váltott az nem bánta meg a döntését, hiszen maradandót alkothat, amiben a megrendelő igényeit szem előtt tartva használhatja kreativitását, és találkozhat új kihívásokkal.

Ha téged is érdekel az építőipar, vagy szeretnél egy jó, keresett szakmát tanulni ne várj nézz utána képzéseknek.

Mert “Jó szakemberekre mindig is nagy szükség volt és lesz.”

Egy mesekönyv gyerekeknek:
Ez a mese egy 6 éves kisfiúról, Péróról szól, aki szüleivel és 10 bátyjával Budapesten a Márvány utcában lakik.
A kisfiú bátyjai felnőtt férfiak, akik reggelente korán kelnek, és elindulnak otthonról dolgozni.

Péró ilyenkor mindig irigykedve nézi őket, hiszen arra gondol vágyakozva, hogy bárcsak ő is nagy lehetne végre és olyan szakmája lehetne, mint a testvéreinek.
Mert bizony iskolába nem szeretne járni, unalmasnak tartja.

Ezért a családi kupaktanács döntött, az iskolakezdés előtti nyarat azzal fogja tölteni, hogy megtanulja, hogy mit csinál valójában egy mesterember.’

Innét töltheted le: https://www.mapei.com/hu/hu/e-book-lista/mesekonyv

Ha ingatlanos vagy építőipar szakember vagy várunk csoportunkba: https://www.facebook.com/groups/1032690327119259

Közösségi média etika

Már régóta figyelem a közösségi médián lévő gúnyolódó kommenteteket, név és arc nélküli képeket és eszembe jut ez a szó.

Lássuk sorba:

1.Arc nélküliség: Nagyon komolytalanná tehet egy facebook profilt a fénykép nélküliség, de az is, ha egy oda nem illő képet-akár rólunk, akár munkánkról- tesz ki valaki. Szerintem ez egy alapvető tisztelet a másik felé.

2.Kamu név: Ez is nagyon gáz, itt a becenév feltüntetése természetesen mehet a végére, de álnévvel íródott megkeresésekre én például nem szoktam válaszolni. Ki tudja ki az, mit akar stb.

3.Kamu facebook profil: Na ez az alja mindegyiknek veszélyes akár a gyerekre, akár egy üzletre nézve. Ezeket nem is értem, tudom nagyrészűk a leskelődés, adatszerzés miatt jött létre. De ezt a saját profiloddal is lehet a facebook nem jelzi azt, mint linkedin. Bár itt is érdemes lenne szerintem ezt bevezetni, vagyis ki nézi meg adottan a profilt.

4.Gúnyolódó kommentek, trollok. Ezek a fenti jelenség miatt jönnek létre, bár igaz vannak, akik saját névvel is teszik. Ezeket hamar törlöm az ismeretségi körből vagy csoportból. Alapvető dolog, ha nem tetszik valaki mit ír, rak fel görgess tovább. Ha úgy van adj hozzá egy pozitív, építő kommentet. Ez általában nem sértő.

5.Sokkoló képek, hanghatások. Szintén feltünési viszketegséggel élő emberek hozzák létre őket, vagy azok, akik ezzel szeretnének hirdetésükkel kitűni.

6.Hátrányos megkülönböztetés, vagyis ráhúzzuk egy adott emberre ki is ő, pedig valójában nem is ismerjük személyesen, sem az akkori érzéseit. Ha valami zavar írjunk rá privátban, kérdezzünk rá, ne anyázzunk előre.

7.Passzív felhasználók csoportokban-több száz csoportban jelenlét, ez is egy érdekes jelenség természetesen facebook engedi, ha a csoport vezetője is. Személy szerint az ilyeneket szűröm. Az elgondolkoztató, hogy valaki, hogy tud több száz csoportban aktívan jelen lenni.

8.Szabályzat figyelmen kívül helyezése. Alapvető tisztelet hiányát tükrözi, és azt csak egy gombnyomás ennyit jelent számomra az egész.

9.Meghívás különböző játékokba. Köszönöm, ha érdekel rátalálok, ha hasznosnak gondolja az illető írjon rá legalább arra, akit meghív az adott játékra.

10.Helyesírás teljes hiánya. Itt nem 1-1 szó tévesztésről, szóösszetételi hibára gondolok. Hanem arra, amin látszik a teljes analfabetizmus. Ok, hogy létezik, de vannak szöveg javítók pl.word stb., illetve olyan ismerőse mindenkinek, aki segít egy szöveg megírásában.

Mint látjuk vannak gondok azért a közösségi médiában, lenne min átgondolni, és tenni, hogy biztonságosabb, jobb helyé váljon. És tényleg úgy működjön, ahogyan kell.

Pár gondolat ehhez, a megkérdezettektől, vagyis, hogyan tekintenek az ilyen jelenségekre, emberekre:

-Leginkább semennyire, de én hasonló véleménnyel vágyók azokról is, akik munkahelyüknek “rozsdás rákollót”
Tanulmányoknak “az élet iskolája” -t
És hasonlókat írnak be…

-A mi csoportunkba olyan embert be sem engedünk, aki ilyen személytelenül jelentkezik ja és nincs a kérdésre válasz akkor sem.

-Általában az ilyenek a legnagyobb beszólogatók,a mindent jobban tudók. Én az ismerősnek jelölést is visszautasítom, ha kiskutya… a fotó.

-Nekem hasonló kategória a hívószám kijelző nélküli telefonszámokkal, hiteltelen és nem érdekel.

-Komolytalannak tartom, és tiltom azonnal. Aki nem képes a saját profiljában saját magát vállalni, az ne is csináljon profilt. Nem kötelező a face profil.

– Komolytalan, kamu. Az ilyeneket mindenhonnan ki kellene tiltani!

-Nekem az a komolytalan amikor ilyen profilokról munkát vállalnak hirdetik magukat vagy embert keresnek munkára…

-Saját profilképem van, amit a fiam fényképezett. Szerencsétlen vagy szerencsés véletlen, hogy pályázatot nyert vele, több arculathoz és reklámhoz is használták. Gyakran kapom az álprofil bélyeget, de erre csak legyintek. nekem a Facebook munkaeszköz, nem osztok meg családi képeket, nem posztolom mit ettem aznap és nem akarok beteg csillámpóniknak adakozást szervezni…