Régi idők vendéglátása. Avagy a szakik megvendégelése.
Gyerekkoromban ez bevett szokás volt. Mikor jött hozzánk szakember édesanyám otthon maradt és megfőzött. Az asztalnál pedig mindig volt helye a szakembernek.
Mára már feledésbe kezdenek merülni ezek a fontos dolgok, ami a pörgös világ, az egymástól való elidegenülés, és a dráguló munkadíjak, és sajnos a szakemberek megbecsültsége befolyásol.
Pedig én úgy gondolom ez nagyon fontos lenne a mai világban, kicsit megállni és egy építkezésen egy közös ebéd mellett megismerni a szakembert. Nem gond, ha kicsit közelebb kerülünk egymáshoz, hiszen egy későbbi munka során is van kit keresni, sőt lehet tud ajánlani egy másik szakembert, akivel meg tudjuk oldani egy adott problémát.
Ez saját tapasztalatból írom, nálam is így kezdődött egy barátság, ami a mai napig tart. Először mi főztünk láttuk a szakembert, aki később visszahívott minket. A családok nagyon jóban lettek, és többször segítettünk egymásnak az életben.
Illetve ami fontos, hogy egy megbecsültséget is jelent ez. Sajnos mostanában a média port szeret kavarni a nézettség miatt, pedig jó pár jó szakember van, akik megérdemelnék a tiszteletet.
Az, hogy mit szoktak adni, szerintem, ha a főzést valaki soknak tartja, vagy a munka kisebb volumene miatt felesleges ebbe beleállni, akkor is érdemes egy kávéval, üdítővel megkínálni a munkát végző szakember.
Pár gondolat a megkérdezettektől a témában:
-Ritka, de előfordul. Kv, üdítő gyakoribb. Személy szerint az ebédet nem fogadom el, esetleg a frissítőt
-Egy mesterszakács tetőjét építettük. Na, az egy hónap alatt 2x főzött nekünk, de azok valami brutálisan finomak lettek. Másként egyébként nem fogadnánk el, de egy pörkölttel töltött lángos nem a nemet mondós étek .
-Van, ahol kapunk van, ahol nem. Örülünk, ha gondolnak ránk.
-A 80-as évek második felében rengeteget maszekoltunk. Munka után délutánonként, és szinte minden hétvégén. Reggeli, ebéd és sok-sok hideg sör. A családtagoknál kézről kézre ment a cserép, pala vagy amiből épp csináltuk a tetőt. A 90-es évek elején ennek szép lassan vége lett.
-Már nem igaz ez!!! Nagyon ritkán előfordulhat, akiben maradt még anno az átkosból egy kis tisztelet és becsület!!! Jólesik a melósnak ez a gesztus!!!
-Volt olyan hölgy is, aki meló előtt egy nappal felhívott közölte, hogy mit készül aznap főzni es érdeklődött, hogy szeretjük e.
Más esetben előfordul, hogy pizzát rendelt nekünk az ügyfél. Olyan is volt, ahol kaptunk egy nagy tál fasírtot, kenyeret, üdítőt es mondtak, hogy együnk belőle ahogy kedvünk tartja napközben.
De alapszabályként kezeljük, hogy mi magunktól nem kérünk, max pohár vizet. Ha megkínálnak es nem megy a munka karara akkor el szoktuk fogadni.
Alkohol-t viszont semmikeppen sem, pedig próbáltak mar jó párszor tukmálni ránk.
Nem mondanám, hogy egyebkent különösebben beleszámítaná az árazásba, de ha becsúszik 1-2 plusz extra apróság a munkába, amit max 5-10eFt-ba számláznánk, attól ilyenkor el szoktunk azért tekinteni.
-Egyszer bútor építés közben hazajött a háziasszony, és nekilátott sushi t csinálni a családnak. Búcsúszóul mi is kaptunk 2-2 rudat. Nekem Nagyon jól esett a gesztus, és mindig hálával gondolok arra a családra. Persze nagyon finom is volt.
-Amikor mi építkeztünk es a megrendelő voltam épp ebben a játékban, akkor nálunk igy ment: minden nap azért nem kaptak ebedet a mesterek, de pl amikor szombaton is jöttek akkor szinte mindig. Hideg alkoholmentes sor nyáron gyakran volt, néha jégkrém.
-Nagyon ritka. Utoljára 5-6 éve volt, hogy a házinéni megkérdezte az első napon mikor kezdtünk, hogy mikorra főzze az ebédet nekünk. Megköszöntem a kedves gesztust és jeleztem, hogy miattunk nem kell fáradnia hoznak a fiúk magukkal ebédet. De még így is minden nap kaptunk ebédidőben friss házi pogácsát, fánkot stb.
Tapasztalatom szerint az idősekben még él ez a fajta gesztus. De sok helyen még vízzel se kínálják az embert (nem várjuk el), de jólesik a fiúknak is, hogy ember számba veszi őket a megrendelő.
-Én a megrendelői oldalon állok. A holnapi napon jönnek hozzám napelem rendszert telepíteni. Vaddisznó pörkölttel kínálom meg a csapatot.
Egy nagyon kedves Hölgynél dolgozom Ő még az a korosztály, ahol ez hagyomány volt. Meg is lepődtem amikor a kávé és az üdítő után jött a kérdés… ebédre paradicsomos húsgombócot csináltam megkínálhatom?
Amint látjuk érdemes ezt a kis gondolatsort átgondolni, és kicsit megállni, megismerni a nálunk dolgozó szakembert.
